Csak hallomásból
ismerhettelek,
így követtem hát sorsod és az életed.
s mindazt mit
alkottál, mit emberségből tettél,
hogy másoknak egy
élhetőbb világot teremtsél.
Csak hallomásból
tudom, hogy jó ember voltál,
másokért éltél, értük
dolgoztál,
s egy olyan világért
ahol elfogadják azt,
hogy egy vérből való
ki szeretetet ad.
Elmentél tőlünk, mert
időd lejárt végleg,
de itt hagytad
szíved, igaz emberséged,
s azt a halhatatlan
nagyságot, mit azok kapnak meg,
kik Istenhez méltón
élik le az életet.
Már nem
találkozhatunk, és nem mondhatom el,
hogy kaput nyitottál
a szereteteddel,
olyan világ kapuját
ahol nem kell attól félni,
hogy a fény az
árnyékát gőgjével túllépi.
Kun Magdolna
Bogdán László emlékére
Nagyon szép vers.
VálaszTörlésKöszönöm szépen drága Annaliz!
VálaszTörlés