Talán még nem is
sejted mily boldogság az,
mikor nem szegik
éjárnyak haza utadat.
Mikor még fényt
játszik szemedben azon tudatod,
hogy édesanyád ma is
viszontláthatod.
Talán nem is tudsz
még arról, milyen nagy érték,
amíg édesanyád ajka
mosolyt int feléd,
s amíg tárulkozó karjaival úgy ölel át téged,
hogy érezheted magad
körül az otthon melegséget.
Talán még nem is
gondolsz arra, hogy elveszítheted,
azt akit a világon a
legjobban szeretsz,
mert úgy hiszed, veled az
soha nem történhet meg,
hogy nélküle kelljen leélned ezt a röpke életet.
De vigyázz, mert a
sors néha kegyetlen tud lenni,
s neked kegyetlen
tettét is el kell majd viselni,
hiszen bárhogyan is
küzdesz a sors, s az élet ellen,
vesztett harc vár
reád, ha már édesanyád nincsen.
Ezért minden percet,
órát, napot, mit anyáddal töltesz,
felbecsülhetetlen
kincsként őrizzed,
mert eljön az a nap,
mikor csak szép emlékek lesznek
az anyáinkat köszöntő drága ünnepeknek.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.