Nagyszülők és unokák

Mikor unokáink velük vannak, elfeledtetik,

hogy az elmúlás szele már egyre messzebb visz,

azon boldog élettől mely oly kedves nekünk,

hisz mindazoktól áldott kiket nagyon szeretünk.

Mikor unokáink átölelnek, elfeledtetik,

hogy a virágzó szép tavasz lassan örök telet nyit,

telet melyben nem hallik már madárdalos ének,

mely éreztetné velünk  mily gyönyörű az élet.

Ezért hát tegyünk úgy mintha minden egyes nap

kiváltság lenne, mit Isten ajándékul ad,

azért, hogy megtöltse lelkünket annyi boldogsággal,

amely méltán megbékél a csendes elmúlással.

Kun Magdolna