Két Istenáldott ember

Két ember küzdött azért, hogy neked jó legyen,

s hogy mások gonoszsága meg ne sebezzen,

mert e két ember tudta, akit megsebez az élet,

önnön védelemre csak nagyon ritkán képes.

Két ember dolgozott, hogy te elérd azon álmot,

amire szíved és a lelked oly annyira vágyott,

s amiről méltán hihetted, hogy tán beteljesülhet,

ha lesznek, akik kitartással bírnak feletted.

Két ember volt olyan, ki sosem hagyott cserben,

akármerre mentél, ők hűn követtek ketten,

hiszen  ők születésed perceiben megfogadták azt,

hogy halálukig egyengetik életutadat.

Két ember ejt könnyet érted, ha túlságosan nagy

a terveidet el-elsöprő emberáradat,

amelynek felbőszült ereje oly pusztítást végez,

hogy romba dönt mindent, mi láttatja a szépet.

Két Istenáldott ember várja, hogy néha-néha nap,

szülőházad, a régi otthont meg-meglátogasd,

és két karod, mint kicsiny gyermek, ölelésre tárd,

akkor is, ha majd vánszorogva lép anyád, apád.

Kun Magdolna