Egymásnak teremtve

Nem fájja szívüket, hogy megöregedtek,

s hogy arcuk ráncos lett és kezük megremeg,

hisz ugyanolyan erővel bír a bennük lévő szeretet,

mint mikor egymás két szemébe ifjan nevettek.

Őket nem érdekli az sem, hány év van még hátra,

s hogy kiszabott idejüknek  van- e folytatása,

mert tudják, akiket az Isten egymásnak teremtett,

azok odaát is ugyanúgy egymáséi lesznek.

Nem könnyeznek azért, amiért elfutott az élet,

s hogy az út végéhez mind közelebb érnek,

mert lelkükben megmarad az a nagy-nagy tisztelet,

mely két embert örökre összeköttettet.

Kun Magdolna