Mesélj nagymama

Mesélj nekem, nagymama, milyen volt az élet,

mikor az aranyló búzatáblák ég magasig értek,

és ezer színben pompáztak azok a vadvirágos rétek,

melyeken ide-odaröppenő méhek döngicséltek.

Mesélj nekem, nagymama, milyen volt az élet,

mikor még az emberek, ember módján éltek,

s mikor még tudták, hogy a szeretet oly értékes kincs,

amihez hozzáhasonló a nagyvilágon nincs.

Én tudom, Mama, hogy meséid mind-mind igazak,

hisz mese közben könnycseppjeid földre hullanak,

és ajkaidnak szegletén is zokognak a ráncok,

mikor régmúltadnak emlékeit körbe-körbe járod.

Mesélj arról nagymama, néha álmodtad-e azt,

hogy lesz, egy unokád kinek meséket mondasz,

s ki majd szívében őrzi azokat a történeteket,

melyek egykor téged is boldoggá tettek.

Kun Magdolna