Az első csillagszóró

Mikor varázslatos fenyőillat tölti be a házat,

a régmúlt szép idők is vissza-visszajárnak,

hisz elég az első csillagszórót lángra gyújtani,

máris hozzánk lép a múltból valaki.

Bár nem láthatjuk őket, de mind-mind tudjuk azt,

hogy a múlthoz nem kell csak néhány gondolat,

s máris tisztán érezhető annak jelenléte,

aki számunkra csillagként ragyog fenn az égbe.

Mert elég egy kép, egy hang, egy mozdulat.

ami szívünkbe van rejtve, ami lelkünkből fakad,

s máris újra élednek azok a szép percek és órák,

melyekben láttatja majd magát a színtiszta valóság.

Mikor az első égő csillagszóró fényt és lángot kap,

szívünkben azok a régi arcok kirajzolódnak,

s mi úgy látjuk majd őket, oly tisztán, hófehéren,

mint álmainkban Istent, kihez fohászkodunk éppen.

Kun Magdolna