Életem apró kincseit
ki őrzi majd meg,
ha egyszer kiszabott
időm befejezett lesz,
s ha már nem adatik számomra
olyan pillanat,
amiben újfent
ragyoghat pár kopott szívkacat.
Ki őrzi majd meg azt
a sok-sok apró tárgyat,
melyek szívemhez,
lelkemhez olyan közel állnak,
hiszen bármilyen
olcsóak, és bármily giccsesek,
a világ kincsét akkor
is bennük lelem meg.
Mert minden apró
tárgy az én életem része,
mely mosolyt vagy
könnyet csal ajkam szegletébe,
hiszen a fájdalmat,s
az örömöt is újra érezem,
mikor értéktelen
kacatjaim kezembe veszem.
Talán egyszer lesz
valaki, ki becsüli majd bennem,
hogy filléres
kacatjaim mily sokra értékeltem,
s hogy mily féltéssel
óvom mindaddig a percig,
míg egy felbőszült
forgó túl messzire nem visz.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.