Fényűző élet neki
sosem juthatott,
csak fáradt szíve
volt az, mit gazdagíthatott,
mikor egy-egy napban,
percben felfedezhette,
hogy neki is van
kincse, az Úr szeretete.
Mert az Úr segíti őt,
ha majd gyönge öreg lépte,
az elágazó tövisútnak holtnyomába érne,
ahol visszafelé nézve már nem is fáj, hogy vége.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.