Halvány vigasz

Nehéz élni azok nélkül, kik hozzánk tartoztak,

kik szívet tépő fájdalmat sosem okoztak,

mert szeretetük oly nagy volt, olyan mélységes,

hogy megbocsátottak minden vétséget.

Akármilyen rosszat tettünk, nem haragudtak,

hiába volt szemük könnyes,  ők ránk mosolyogtak,

mert már akkor jól tudták, hogy egyszer eljön az  nap,

mikor megbocsátani már sehogy sem tudnak.

Nehéz szívvel élünk, ha már nem lesznek velünk,

azok kiket itt  e földön nagyon szerettünk,

hisz szíveinknek azon részét veszítjük majd el,

amely az életben maradáshoz mindenképpen kell.

Talán csak az adhat számunkra némi kis vigaszt,

hogy odaát majd lelkeink találkozhatnak,

s akkor  már nem kell többé elválni, s nem kell attól félni,

hogy szívünkből az életet a haláluk kitépi.

Kun Magdolna