Falevél

Ha majd az őszi avarhant földbe temeti,

és elrozsdállt szívét már semmi nem sebzi,

oly könnyed lesz számára ez a földi élet,

mint ki vadszél erejével szembe sose nézett.

Pedig oly sokszor tépdeste szélvihar és orkán,

vagy pusztító jég mely nehezített sorsán,

ám ő mindvégig küzdött, nem hátrált soha,

mert tudta, egy nyári életét már rég eljátszotta.

Mikor lehull az ágról egy megsárgult levél,

és keringve, szállva, holtan földet ér,

arra gondoljunk csak, mi sem vagyunk mások,

mint hervadásba szökő tavaszvirágzások.

Kun Magdolna