Most még kicsi
vagyok, de egyszer felnövök,
s akkor az is lehet, anya,
hogy messze költözök,
mert a sors talán úgy
hozza, hogy ott legyek boldog,
ahová már nem érnek el
az anyai karok.
De te akkor se sírj,
ne sírj, anya, kérlek,
hiszen szívemben benne
él minden ölelésed,
és minden egyes féltő
szavad, minden mondatod,
amely anyai szívedből
felém áradott.
Tudom, majd felemészt
az a sok-sok éjszaka,
mely hiányommal telik
el, de ne sírjál anya,
mert nem lehet, oly távolság mi meggátolhatna,
hogy gondolatban
mindennap ne fussak haza.
Tudod, hogy a
szívemnek minden érző szála,
a te áldott szívedet,
s lelkedet vigyázza,
hisz önnön
boldogságom is addig tarthat csak,
míg magam mellett
tudhatom anyaságodat.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.