Úgy nevelt, hogy
ember legyek, s mindig tudjam azt,
mi az, ami előbbre
visz, s ami hátráltat.
Hisz oly sokszor
történik meg, hogy arra tévedünk,
ahol kiutat nem lelünk,
s végleg elveszünk.
Úgy nevelt, hogy ne
feledjem honnan indultam,
s ki volt az ki mellettem volt jóban és
rosszban.
S ki volt az ki védett
engem, és sosem engedte,
hogy az életemet bárki is megsebezhesse.
Nagyapám volt az-az
ember ki nagyon szeretett,
ki mindent megtett
azért, hogy boldog lehessek,
mert neki mindig is
én voltam az a csöppnyi lányka,
ki fejet hajt színe
előtt itt, s a más világba.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.