Sírig tartó kézfogás

Sokan vágyják, hogy párban járják életútjukat,

akkor is, ha lépteik már meg-meginognak,

s akkor is, ha ujjaiknak erős szorítása,

csak halványuló emlék egy-egy kézfogásba.

Mert életük addig teljes, s addig marad szép,

míg együtt őrzik otthonuknak áldott melegét,

azt az édes meleget mely átjárja majd őket,

ha az örök télidőnek lábnyomába érnek.

Kevés ember mondhatja azt, hogy beteljesedett

hőn óhajtott álmuk, amit együtt terveztek,

 s ami tán elkíséri őket arra a hosszú-hosszú útra,

ahol ébredéseik már nem válnak valóra.

Kun Magdolna