A búzamezők
tengerében otthonra lelek,
mert gyermekkori
múltamra emlékezhetek,
azon boldog múltra,
melyben egykor hajdanán
az életről mesélt
drága nagyapám.
Mesélte, summás volt,
egy hétköznapi hős,
ki sosem kérkedett a
nagyvilág előtt.
Hisz alázata nagyobb
volt azon büszkeségnél,
mely gőggel párosult
az uradalmi népnél.
Szerettem és
tiszteltem is minden tettéért,
hisz ő volt
az én hősöm, ki az életről mesélt,
s ő volt kiről
tudtam, hogy egyszer elmesélhetem,
mily nagy kincs is
volt a nagyapám nekem.
Kun
Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.