Ringasd őket dunai
víz, hogy szép legyen az álmuk,
mert oly nehéz volt
legutolsó megpróbáltatásuk,
hisz ezen, próba,
túllépte azt a bizonyos határt,
mely a halállal
szemben védelmül szolgált.
Lágy habokkal öleld
át majd hullámsírjukat,
hogy szívfájdító
emléküket tisztelni tudjad,
hisz ők azok, kik már
nem látják, hogy süt fel a nap,
ott ahol hátrahagyták
családjaikat.
Csendesítsd majd
feltajtékzó vad hullámodat,
ha azt látod, hogy
partod mentén könnyek hullanak,
könnyek melyek
mindazoknak szemeiből hull,
kik már értik, milyen is az, ha a víz az úr.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.