Idős korban már gyakran
könnyezünk,
többször fáj a
szívünk, ha a múltba révedünk,
mert a múltban rejlik
mindaz mi értelmet adott,
annak az életnek mi lassacskán
elfogy.
Idős korban már mind-mind
megtanuljuk azt,
hogy a szív és a száj
egyszer elhallgat,
s akkor nem lesznek
szavak, mik elmesélhetnék,
miért hullat annyi
könnyet a tisztes öregség.
Így hát, amíg
megadatik, hogy mesélni tudunk,
mondjuk el miért van,
hogy könnyet hullatunk,
és mondjuk el, mily
keserves, fájdalmas tudat,
véglegesen lezárni
egy életút szakaszt.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.