Vissza-visszagondolok
azon évekre,
mikor még zsíros
kenyér volt a gyermekek étke,
s puszta kenyér vízbe
mártva, jól megcukrozva,
hogy édesség
hiányunkat csillapíthassa.
Örömmel tekintek
vissza azon régi múltra,
mikor még kukoricababákat
dajkálgattunk sorba,
vigyázva, hogy
kóchajuknak fakószínű szála,
meg ne sérüljön a
nagy-nagy ringatásba.
Hisz a mi játékainkat
a szép természet adta,
az volt
gyermekéveinknek otthona, nyugalma,
az-az édes otthon
melyre úgy emlékezünk,
mintha közben nem telt
volna el az életünk.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.