Egyszer majd

Egyszer majd a nagymamák is betegek lesznek,

s akkor orcáikra, unokáik könnyet pergetnek,

mert az unokák is jól tudják, hogy a nagymamák,

sokszor bennük lelték meg az élni akarást.

A nagymamák nem adják fel, míg élnek küzdenek,

azokért az unokákért, kik értük könnyeznek,

s akik majd vérző szívvel mondanak pár esdeklő imát,

mikor a nagymamák átlépik a mennyek kapuját.

De a nagymamák szeretetén nem változtat semmi,

mert ők a mennyben is éppúgy tudják majd szeretni

azon drága unokákat kik talán néha-néha nap,

langy könnyekkel öntözgetik sírhantjaikat.

Kun Magdolna