Múlhatatlan fájdalom

Van, aki mindennap elsiratja párját,

hiába, hogy nem hallja már szíve zokogását,

sem azt mikor halk szavakkal imádkozik érte,

s kéri, a Jóistent, vegye őt melléje.

Mert nincs annál fájóbb, mikor elveszítjük azt,

aki hű társunk volt az évhosszak alatt.

Aki kezünket simogatta könnyezve és csendben,

hogy lelki fájdalmunkon kicsit könnyíthessen.

Van, akinek nincs már egyéb földi boldogsága,

mint szeretett társának síron nőtt virága,

amelynek minden egyes lélegzete érezteti még,

hogy élet lengi körül a gödör sír-mélyét.

S amíg élet lengi körül a gödör sír-mélyét,

lesz, aki vigyázza a holtak emlékét,

s lesz, aki elejt néhány  Istenáldott könnyet,

azokért kik alant végleg megpihentek.

Kun Magdolna