Ha majd édesanyád, s
apád is erőtlenné lesz,
mert szíveik már túl sok
gonddal, kínnal terheltek,
legyél te a támaszuk,
ne hagyd veszni őket,
ne szaporítsd számát
a végleg elmenőknek.
Mindig arra gondolj,
hogy mennyi mindent tettek
azért, hogy a te életed ne kísérjék könnyek,
s hogy lelked tiszta
ragyogását ne sebezzék meg,
azok kikben sohasem
volt kellő szeretet.
Ha majd túlságosan gyöngék
lesznek, legyél mellettük,
simogasd meg dérhajukat
, fogd meg a kezük,
és mindennap tudasd
velük, mily kiváltságos az,
akit még a szülei gyámolíthatnak.
Ha majd betegség és
fájdalom uralkodik rajtuk,
s érzed, ebben az életküzdelemben elveszik a harcuk,
te legyél majd az is,
ki hősként tekint rájuk,
kiknek te voltál a legnagyobbik
megpróbáltatásuk.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.