Vasárnap délután

Vasárnap délután útra kerekedtem,

és gyorsított léptekkel anyámhoz siettem,

mert tudtam, túl hosszú neki minden olyan perc,

ami a várakozás fájó magányával telt.

Vasárnap délután hátrahagytam mindazt,

ami keserv napjaimban fájdalomról vallhat,

és mosolyt csaltam arcomra,  hogy elhitessem véle,

az élet csak rózsákat hint lábaim elébe.

Vasárnap délután én magam is hittem,

nem lehet baj addig, míg lehet hová mennem,

s míg van, két biztos kéz mely letörli a könnyet,

ha majd más emberek megsebzetté tesznek.

Vasárnap délután már itthon könnyezem,

jó anyámat siratom, rá emlékezem.

Emlékezem arra, mily boldog ember voltam,

míg anyám érző szívét szívem mellett tudtam.

Kun Magdolna