Évek teltek el, s
nekem ma is éppúgy fáj,
hogy földi világomban
magamra hagytál,
és elmentél, jó anyám,
olyan messzire,
ahol nem lel
viszonzást a szív szeretete.
Már csak emléked az,
mely kísér utamon,
az ad vigaszt, ha körülöttem
nagy a fájdalom,
s ha úgy
érzem, hogy senki nincs ki átérezhetné
azt a mély fájdalmat mely szívem égeté.
azt a mély fájdalmat mely szívem égeté.
Az emléked, jó anyám,
el nem engedem,
hisz az többet jelent
nékem, mint az életem,
mert a te emléked,
anyám, ott is védelmez,
ahol nincs más pártfogóm,
csak fenn az égiek.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.