Megöregedtünk,
erőtlenné váltunk,
egyre többször hallik
fáradt sóhajtásunk,
és egyre többször mar
szívünkbe a félsz,
mikor időnkből egy
nap az elmúlásba vész.
Mégis feléledünk,
mégis erőt nyerünk,
ha unokáink szemeinek
vonzásába veszünk,
mert azok a csillogó
szemecskék tündöklik reánk,
a halállal szembeni meg
nem alkuvást.
Unokáink hozzák
vissza ifjúságunkat,
ők csitítják a mindennapi
szívfájdalmakat,
s majdan ők vezetnek kézen fogva azon út felé,
ahol csillageső záporozik
lábaink elé.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.