Én voltam jó anyám
egyedüli kincse,
így gazdagságát
másban sohasem kereste,
mert tudta, neki én vagyok az a drágakő,
melynek ékes
ragyogása mindenen túlnő.
Nekem is anyám volt
legdrágábbik kincsem.
Ő tündöklött fényként
mind a két szememben.
S Ő vetett ragyogást
azon könnyekben,
melyek akkor hulltak
mikor földbe temettem.
Ma már nincsen,
anyám, nincsen féltett kincsem,
mit lelkemen
hordtam, szívemen viseltem,
csak tengernyi könny van, s az a csendes temető,
ahonnan, anyám már vissza sosem jő.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.