Nemsokára Karácsony
és arra gondolok,
hány ember lesz
olyan, ki magánytól zokog,
zokog és sír majd
azon az áldott ünnepen,
melyben az Isteni
szeretet szikrája terem.
Karácsony jön újra,
és én megint fájlalom,
hogy oly sok könny csordul le a ráncos arcokon,
mert senki nem lesz
olyan ki vigasztalásképpen,
átölelné őket, majd
kézen fogná szépen.
Kézen fogná, azt mondaná,
minden rendben lesz,
csak bízzanak az
emberekben, s ne csüggedjenek,
mert mindig lesz majd
valaki ki még nem feledte el,
hogy életet
menthetünk szeretetünkkel.
Mert csak a
szeretet képes megállítani
azt a mélyre ható
fájdalmat mely a szívet marja ki,
azt a sok-sok árvult
szívet mely attól fogva vérzik,
mióta elvesztette belőle az élet reménységit.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.