Drága, anyám, én
mindig úgy gondolok rád,
mintha nem tartana
fogva a mennyei világ,
mintha nem is te
volnál az, ki csillagútra tévedt,
ahol feledtették
veled a földi melegséget.
Én minden nap és
órában úgy gondolok rád,
mintha még kicsi
gyermekként ölelgetnél át,
és göndör hajam
simítgatnád, arcom csókolnád,
tudatva, a szeretet
még szívedben tanyáz.
Nekem te örök élő
maradsz drága jó anyám,
egy utazó fénylő
csillag azon táltos paripán,
mely számtalanszor
elrepített abba a mesevilágba,
ahol mindkettőnk
életének van folytatása.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.