Jóleső szeretet árad
bennem szét,
mikor megfoghatom unokám
csöppnyi kis kezét,
és érezhetem általa, hogy
nincsen veszve minden,
akkor sem ha az
öregség már itt a közelemben.
Ezek az áldott, kicsi,
puha kezek nekem olyanok,
mint a borús égen
felderengő fényes csillagok,
melyek áttündöklik azt
az utat, mi majd arrafelé visz,
ahol halkuló szívem
egyszer örök tavaszt nyit.
Mert unokáink kis kezének
áldott érintése,
a mi szertefoszlott álmainknak
beteljesülése,
azon vágyott álmoké melyekért
hiába hullt könnyünk,
ha az élettel szemben
mind vesztesek lettünk.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.