Ne sajnáld a pénzedet,
sem az idődet,
azokra kik fontosak,
kik nagyon szeretnek,
mert megfizethetetlen
minden olyan perc,
amibe hálád és
szereteted viszonzásra lelt.
Hisz semmit sem ér
pénzed, semmit az időd,
ha már fejet hajtva
állsz majd sírjaik előtt,
és halk szavakkal
kéred, hogy bocsássanak meg,
amiért a pénzt, s az
időt többre becsülted.
Ha van pár órád,
perced, napod indulj, menj haza,
hisz érted kiált,
téged szólít a vér hívószava,
az a szó mely szíved
hangja, szíved lüktetése,
addig amíg el nem
halkul édes, bús zenéje.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.