Régi Karácsonyom

Ezüstdió, árvalányhaj, piros héjú alma,

réges-régi Karácsonyom újra visszahozza,

és újra viszont láttatja azt a jó szülői házat,

ahol  bízván hihettem a mesék igazának.

Mert akkor még úgy véltem, hogy a Karácsonyi ünnep,

a szíveinkből áradó szeretettől teljes,

s attól a boldogságtól mit akkor érezünk,

mikor azokkal lehetünk, kiket nagyon szeretünk.

Én úgy tudtam, attól szép a Karácsonyi ünnep,

hogy vannak, akik mesélnek, körülölelgetnek,

és lelkünket melengetik mikor a jeges téli fagy,

nem ígér már számunkra rügyező tavaszt.

 Nekem a réges-régi Karácsonyok emlékemben élnek,

melyekben tisztán látom a sok halványuló képet,

és tisztán látok minden arcot, s minden simító kezet,

melyek egykor rám ölelték szeretetüket.

Kun Magdolna