A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2018. november 17., szombat

Mind elfelejtünk élni


Egy életen át dolgozunk és szenvedünk azért,
hogy egy nap, lényünk voltát  sírkövünkre reá véshessék,
hiszen számtalanszor elfelejtjük , hogy élni kellene,
mert minden idő véges, ha egyszer volt már kezdete.

Csak hajtjuk-hajtjuk magunkat, erőnk nem kímélve,
nem gondolván arra sem, ennek mi lehet a vége,
hiszen bármelyik napszakban, órában vagy percben,
lejárhat az-az idő, mit sorsunk mellénk rendelt.  

Mindig akkor jövünk rá, hogy nincs már semmit tenni,
mikor életutunk végén egyedül kell menni,
 s mikor  már elvesztettünk minden-minden értelmet,
ami egy boldog élet reményéhez szükségeltetett.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése