Olyan büszkék
vagyunk, olyan áldottak,
mikor gyermekünkben viszontlátjuk
önnön magunkat.
Azt a fiatalos bájt,
s azt a nagy-nagy merészséget,
mely az élettel
szemben oly sokszor megvédett.
Oly hatalmas
boldogság felismerni bennük,
irántunk való
hálájukat melyben ott van emberségük,
és ott van az a
tőlünk kapott sok-sok szeretet,
amiből majd az unokák
is részesülhetnek.
Olyan jó és szép
érzés úgy megöregedni,
hogy nem éljük át
mily fájdalom elveszettnek lenni,
és nem tudjuk meg sohasem,
hogy mily nagy bánat az,
mikor egy gyermek a
szívéből végleg kitagad.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.