Nagymamám és nagypapám

Úgy élték az életüket, hogy tisztelték egymást,

akárcsak az örökre szóló összetartozást,

mert bennük még megmaradt az-az istenáldott hit,

hogy nem a pénz az, amely éltet, s boldogít.

Szegényen sem feledtek el jó embernek lenni,

sem másokon segíteni, hősként cselekedni,

és átérezni mindazoknak gyötrő szenvedését,

kiknek írott sorsát vérrel, vagy könnyel pecsételték.

Legendák voltak ők, olyan mesebeli lények,

kik szíveikben hordták az igaz emberséget,

s kik a bennük lévő szeretetet úgy osztották szét,

hogy azoknak is jusson, kik nem érdemelték.

Kun Magdolna