Unokáimnak

Az én nagymamám is úgy szeretett engem,

mint ahogy én, szeretlek  téged drága kicsi kincsem,

hisz áldott karja oly féltéssel, gyengédséggel védett,

hogy sosem mert bántani ez a kíméletlen élet.

Amíg az Ő karjai ölelt és oltalmazott engem,

mindig győztes voltam a gonoszsággal szemben,

mert az a nagy-nagy szeretet mely jó szívéből áradt,

sosem engedte meg, hogy a bánat útján járjak.

Tudod, ő már fentről vigyáz, fentről óv meg engem,

hogy hátralévő életem nyugalommal teljen,

s hogy legyen időm elmesélni mindennap neked,

milyen az a nagymama szív, mely halálig szeret.   

Kun Magdolna