Elárvult szívek

Sok-sok ember vérzik el a magány szülte csendben,

mert egy sincs olyan, ki lázadhatna  írott sorsa ellen,

még akkor sem, ha szemeik könnyeiktől rebben,

eszükbe jutván, hogy egykor párban éltek ketten.

Sok-sok ember bús szívében gyász és bánat ül,

s végtelen fájdalom, mely sohasem enyhül,

hiszen az ő életük többé már nem lehet egész,

mert jövőjüket, álmaikkal szilánkra törték.

Mennyi elárvult szív van föld mélybe temetve,

s mennyi kihullt könny az, mi helyet kap mellette,

mert az eltemetett szíveknek sincsen maradásuk,

míg maguk mellett nem tudják földön hagyott társuk.

Kun Magdolna