Árván maradni nagyon
fájdalmas,
hisz szívünkből egy rész
végleg kiszakad,
az a rész mely örömünk,
boldogságunk adta,
s amibe a múltunk szépségeit
lopta.
Ha magunkra maradunk,
elvesz bennünk is
minden olyan erő melyben
reményt ad a hit,
s elvesz bennünk az
is hogy tovább élhessünk
azokért kiket még nagyon
szeretünk.
Mikor messzire
utaznak a szívünkben lakók,
elviszik gondolatunk,
s vele minden szót,
csak könnyeink
maradnak, s néma árvaságunk,
amiben majd mi is csendes
halált játszunk.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.