Látod, anyám, ez a
szürke tollú, szelíd gerlepár,
még ma is ugyanúgy fakapudra száll.
Onnan tekint könnyes
szemmel kerted virágára,
melynek sírhantodig ér
el bódult illatárja.
Látod, anyám, a
madarak is párosával járnak,
bárhová repülnek,
akármerre szállnak,
mert tudják, mily keserves
lépkedni az árvaság nyomát,
ha abban elérhetetlen
két szív távolság.
Fáj, anyám, hogy már
te is azt az árva nyomot járod,
melyben elérhetetlenek
a kettős szívhatárok,
de vigasztal az a
tudat, hogy egyszer eljön az a nap,
mikor távolságunk legyőzi az Istenakarat.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.