A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2018. március 4., vasárnap

Volt idő


Volt idő, mikor minden szavam a boldogságról szólt,
s arról, hogy az élet mily védőn felkarolt
akkor amikor megleltem azt a réges-régen vártat,
ki erejét vette a boldogtalanságnak.

Volt idő, mikor szemeimben nem csillogott könny,
és szívem sem fájdította emberi közöny,
mert úgy láttam e világot, mint egy színes  meseképet,
miben minden szép és jó valósággá éledt.

Volt idő, mikor úgy éreztem semmi nem lehet,
ami alapjában rendíti meg  azon hitemet,
hogy aki tiszta szívből szeret, az sosem bánja meg,
amiért mások miatt sírt el egy egész életet.

Volt idő, volt bizony, mikor nem kérdezték tőlem,
miért gyászol  szívem ily nagyon  összetörten,
s miért sírnak könnyeket azok a boldog szép szavak,
melyek egykoron az öröm hangjaként szóltak.

Régen volt mindez.  Ma már a mesék tovatűntek.
Csak néhány emlék maradt, s pernyéje a tűznek.
Annak a nagy tűznek, melynek láva forrósága,
most a leghidegebb télnek lába nyomát járja.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.