Lelketlen lelkek

Lehet, hogy az élet bársonyszékbe ültet,

s palotád is fénylő kincsektől lesz teljes,

de egyet ne feledj, bárhogy csillog kincsed,

semmit sem érnek, ha lelketlenné tesznek.

Mert egy nap, te is ott állsz azon hosszú sorba,

ahol lelketlen lelkek égnek a kénköves pokolba,

s ahol emberséget, szeretetet, hiába remélsz,

nem oldoz fel bűnöd alól az áldott Istenkéz.

Kik szegényen halnak, ám de szeretet adnak,

még a gazdagoktól is sokkal gazdagabbak,

mert az ő lelkük csillagként fénylik odafenn,

míg salakként azoké kit Isten a pokolban felejt.

Kun Magdolna