Véges élet

Életünk véges, időnk is elszalad,

s egy nap kitárják előttünk a  csillagkapukat,

hogy lelkünk könnyeddé, szabadabbá  válva,

eljuthasson Isten fényes országába.

Mind halandók vagyunk, nincsen örök élet,

mely kiszabott időnket megfékezni képes.

Így meg kell azzal békélni, hogy egyszer egy napon,

már nem sarkall könnyekre a földi fájdalom.

De addig örülni kell a tavasznak, a nyárnak,

a csivitelő madaraknak, erdős susogásnak.

S hinnünk kell abban is, ha egyszer meghalunk,

talán kegyelmet nyervén feltámadhatunk. 

Kun Magdolna