Nagyszombat

Értünk haltál, Uram, értünk léteztél,

egy jobb világot akartál,  érte szenvedtél.

S látod, mégis elárultak, mégis elítéltek,

azok akik nem leltek soha emberséget.

A te szívedben, Uram, a jóság, szeretet,

hegyeket mozgatott, eget rengetett,

hisz megbocsátást kaptak mind kik vétkeztek,

kik hóhéraid voltak, kik ellened lettek.

Nagyszombaton sír a föld, s azon jó lelkek,

akik elfogadták tanításod, szeretetedet,

kik követtek utadon, kik ma sem feledték,

hogy te voltál ki meghaltál az emberbűnökért.

Bocsáss meg nekünk drága Jézusom,

amiért könnyet fakasztottunk drága arcodon,

s amiért kegyetlen halált kellett halnod érettünk,

hogy bűneinktől mind-mind mentesülhessünk.

A világ nem feled el téged, a világ emlékezik rád,

mert tudja, csak benned volt annyi alázatosság,

hogy életed add értünk, hogy kiváltsd bűneink,

akkor is ha tudtad, hogy halált érdemlünk.

Kun Magdolna