A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2018. február 1., csütörtök

Búcsúzóul


Minden évben,
mikor szél sodorja messzire a faleveket,
melyek az élettel szemben vesztesek lettek,
arra gondolj csak,
 hogy egymás iránt való érzéseink
sem voltak egyebek, mint kibomló tavaszrügyek,
melyekre öröktél  hintett,
felolvaszthatatlan  jégcsepp könnyeket.

Te is tudod, én is tudom,
amire a zord téli fagy jégkönnyet borít,
rügyező hajtásként már sohasem virít,
mert amit a hervadás dérkristályba zár,
azt nem éleszti már, szép tavasz, sem nyár.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése