Ha már nincs többé otthonunk
hová haza lehet menni,
ahol minden bút, fájdalmat
el lehet feledni ,
akkor nem marad más
számunkra csak azon emlékek,
melyek szíveinkben
foglaltak örökös helyet.
Mert a szív által
visszahozhatunk minden napot, évet,
ami a jó szülői
házban egykor valóságból éledt,
s amiben mindig, de mindig leltünk annyi boldogságot,
amitől szépnek láthattuk
az egész nagyvilágot.
Mert a világ is addig
volt szép, amíg körülöleltek
azok a simogató, óvó
kezek, melyek megvédelmeztek,
mikor túlságosan megbántottak
minket azon emberek,
akiknek szíveikben
nem volt soha szeretet.
Amíg megdobban
szívünk, s amíg emlékezni tudunk,
nem lehetünk árvák,
hisz van még haza utunk,
út amely elvezet, s hazavisz
abba a régi kicsi házba,
ahol halhatatlan
szeretteink a mi jöttünket várja.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.