Még ma is könnyet
ejtek, ha arra gondolok,
mily árvák vagyunk
mind, kiknek anyjuk már halott,
árvák és magányosak,
mint az a földre hullt levél,
mit kíméletlen görget
a jeges, téli szél.
Anya nélkül mind
elveszünk, semmik sem vagyunk,
hisz nincs védelmezőnk,
és nincsen otthonunk,
ahová nyugodt szívvel
mehetnénk, mikor érezzük,
hogy a mérhetetlen
fájdalom útját lépkedjük.
Hisz napról-napra jobban
fáj az a kínzó árvaság,
amin nem változtathat
már sem könny, sem zokogás,
mert aki egyszer
kinyitotta a mennyek kapuját,
az földi síkot többé sosem
léphet át.
Kun Magdolna
Nap nem múlik, hogy eszembe ne jutna! :(
VálaszTörlésBizony így igaz, ilyenkor még jobban fáj. Míg élt, minden szenteste asztalánál költöttük el a vacsorát. Minden gyermeke s családjaink. Azóta ... Maradt a könny!
Bizony így van kedves Józsi :( Nagyon hiányoznak, így a Karácsonyok sem olyan meghittek már, mint régen voltak. Köszönöm, hogy itt voltál. Boldog Karácsonyt kívánok neked és szeretteidnek!
VálaszTörlés