A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2017. december 18., hétfő

Árvaságunk


Még ma is könnyet ejtek, ha arra gondolok,
mily árvák vagyunk mind, kiknek anyjuk már halott,
árvák és magányosak, mint az a földre hullt levél,
mit kíméletlen görget a jeges, téli szél.

Anya nélkül mind elveszünk, semmik sem vagyunk,
hisz nincs védelmezőnk, és nincsen otthonunk,
ahová nyugodt szívvel mehetnénk, mikor érezzük,
hogy a mérhetetlen fájdalom útját lépkedjük.

Hisz napról-napra jobban fáj az a kínzó árvaság,
amin nem változtathat már sem könny, sem zokogás,
mert aki egyszer kinyitotta a mennyek kapuját,
az földi síkot többé sosem léphet át.


Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Nap nem múlik, hogy eszembe ne jutna! :(
    Bizony így igaz, ilyenkor még jobban fáj. Míg élt, minden szenteste asztalánál költöttük el a vacsorát. Minden gyermeke s családjaink. Azóta ... Maradt a könny!

    VálaszTörlés
  2. Bizony így van kedves Józsi :( Nagyon hiányoznak, így a Karácsonyok sem olyan meghittek már, mint régen voltak. Köszönöm, hogy itt voltál. Boldog Karácsonyt kívánok neked és szeretteidnek!

    VálaszTörlés