Nagymamám és nagypapám

Már hosszú-hosszú évek óta együtt álmodtok

mindarról mi az életben meg nem adatott,

ami csak színes ábránd lehetett azon napokon,

mikor nem volt elég kenyér asztalotokon.

Már hosszú-hosszú évek óta egymás kezét fogva,

örök ifjan sétálgattok az égi csillaghonba,

s vadvirágot téphettek azokon a varázsréteken,

ahol nem tiltott a csók sem a szerelem.

Már hosszú-hosszú évek óta ti vagytok azok,

kiknek szívét nem sajogják földi bánatok,

s kiknek nem mossák arcukat csordogáló könnyek,

hisz a mennyben nincsenek fájdalmak, keservek.

Ti vagytok azok, ti bizony-bizony ketten,

kiknek csodálatos lelkük már Isten előtt rebben.

Ott ahol súlytalanok azok a nehéz földi terhek,

melyek egykor vállatokra reá nehezedtek.

Kun Magdolna