Áldd meg, Uram, gyermekeim, vigyázd, óvjad
őket,
ha netán kudarcaik nyomán olykor összetörnek,
vagy ha fájdalom nyomorítja
gyönge szívüket,
melyek szívem alatt fogantak egykor életet.
Kísérd, Uram, lépteiket, és legyél
mellettük,
ha írott sorsuk megsebezné gyermeki
lelkük,
mert tudod, oly fájó az árvák sorsa, olyan
szomorú,
mint szirmot bontó tavaszon az őszi
mélabú.
Csak benned bízom, Uram, csak neked hiszem
el,
hogy esedező szavam megértésre lel,
mert Te vagy, Uram, Te vagy, ki
engemet is védett,
mikor átviharzott rajtam ez a könnyel teli
élet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.