Kosárkámban fény, anyámnak,
viszem,
hisz túl sötét ott
lenn az a mély verem,
amin nem tör át melengető,
éltető sugár,
mely télből a tavaszt kicsalogatná.
Kosárkámban szeretet,
anyámnak viszem,
ne higgye, hogy reá már nem emlékezem,
s hogy elfeledtem
jóságát, mit örökül hagyott
arra az időre, ha
mástól nem kapok.
Kosárkámban élet,
anyámnak, viszem,
hogy édes csillagálmából
fel-felébredjen,
és oly boldogan
öleljen át, mint akkor amikor
szemfényében tükröződött gyermekmosolyom.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.