Voltak, s lesznek

Mindig lesznek olyanok, kik elfojtják majd benned

halhatatlannak vélt lángoló szerelmed,

hogy megsebezzék szíved, megsebezzék lelked,

s magát az érzést is, melyből igaz hited merted.

Mindig lesznek olyanok, kik megaláznak téged,

s észre sem veszik kínod, szenvedésed,

amely óránként könnyeztet, s percenként fájja

azt a hűvös ridegséget, mi büszkeséged bántja.

Mindig lesznek olyanok, kik egy másik útra lépnek,

ahol gondolkodás nélkül elfelednek téged,

 s úgy tesznek majd, mintha sosem lettél volna

árnyékkal telt világuknak napfény hordozója.

Kun Magdolna