Jó volna, anyám, átölelni téged,
kendődre hinteni a
vadvirágos rétet,
és csak nézni
szelíden, mint csillan szemed,
mikor a tengernyi virág
lágyan körbevesz.
Jó volna, anyám,
hozzád bújni csendben,
hogy kötényed melegében
újra érezhessem
azt az otthont adó
fészket, mely egykor valaha
gyermekéveimnek volt boldog
otthona.
Jó volna még, anyám, elmondani
néked,
hogy hálám kifejezni
túl kevés egy élet,
mert egy életbe nem
fér bele az a szeretet,
amivel te megtöltötted
szívem, lelkemet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.