Drága, Nagymamám, nincs
az a határ,
mely köszönő szavaim
csendbe fojthatná,
hisz bármily nagy
távolság választ is el tőled,
a gondolatok ereje
csillagokat dönthet.
Talán nem mondtam neked elégszer
el még,
hogy te voltál számomra az élet-ajándék,
mely a legnagyobb
bánatban is arra késztetett,
hogy sose adjam fel
Isten-hitemet.
Mert ő akkor sem hagy
el, ha társ és jó barát,
ellenségként lépi
léptem nyomdokát,
s ha már senki sem követ
azon utamon,
ahol könnyesőt
szitál a földi fájdalom.
Így hát újra köszönöm drága Nagymamám,
hogy törhetetlen
bástya voltál életem során,
hisz nem volt olyan gát mit le nem győztél volna,
azért ki áldott
kezed halálodig fogta.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.